Petre Cukrászda

Cukrászda a tatai Öregtónál

ProfilA Tatára bevezető út mellett régi, barokk házak sorakoznak. Az egyik felújított házban található a Petre Cukrászda, amelyet több mint 25 éve igazgat családjával együtt Petrezselyem Antalné, Venesz díjas aranykoszorús, kamarai aranydiplomás mestercukrász. A házban azonban már majd 50 évvel ezelőtt is cukrászda volt, unokatestvére üzemeltette.
Elnézem mosolygós arcát, nyitott tekintetét … és visszaröpülök a múltba. Egy szöszi kislány, aki itt sürög-forog, nézi a sülő tésztákat, kíváncsian nyalogatja a krémes edények oldalát, érdeklődve lesi a bátyja keze alatt formálódó tésztát és megérlelődik benne a gondolat. Én is cukrász leszek!

„Már kislánykoromban hol itt, hol a szomszéd faluban – ahol pékségük volt a rokonoknak – a műhelyben voltam. Szinte belenőttem a vendéglátós szakmába, hiszen édesapám, annak testvére is hentes volt, majd később vendéglőt is működtettek.” – távolból hallom a hangját és elbúcsúzom a kislánytól, hogy most évek múlva szembetalálkozzak ismét vele. Gyöngyi nem változott, ugyanolyan nyitott, érdeklődő, örökmozgó, mint fiatalkorában. Visszazökkenek a jelenbe.

– Hogyan is nézett ki fiatalkorodban a bolt?
– Nem volt itt semmi különleges. Volt egy kétkaros kávégép, pocokmérget főzött – olyan erős volt a kávé, amit lefőztünk rajta, azért mondom ezt – volt egy hűtővitrin, az akkor szokásos süteményekkel. Dobos, krémes, sóleves, kerámiatégelyben voltak a fagylaltok és tudod, olyan gyorsfagyasztós gépben főztük a fagylaltot. Emlékszel, mire kiszedtük a fagylaltot, a fél karunk lefagyott?

– Ide álltál be dolgozni?
– Nem hogy dolgozni, hanem az érettségi után itt voltam cukrásztanuló, másfél év alatt végeztem el a cukrásziskolát. Itt tanultam meg, hogy a cukrászatban a tisztaság, a rend mennyire fontos. A nap végén nem volt, hogy letettük a nyújtófát, a kenőkést, hanem mindannyian nekiálltunk takarítani Mindig rendet kellett csinálni, ma sincs ez másképp.

– A sok munka és fáradság nem tántorított el?
– Nem, sőt ez tetszett benne, hogy állandó a pörgés, a változatos feladat, a fantáziát igénylő feladatok megoldások keresése …ez a szép ebben a szakmában.

– Kell ehhez a nyüzsgéshez az elhivatottság?
– Igen, anélkül nem megy. Ha visszagondolok, mindig volt valami, ami továbblökött. A lányom például, aki nemzetközi versenyeken indult, az ő sikerei is megerősítettek.

– Lányod, Adri több nemzetközi verseny dobogós helyezettje. Te segítettél neki a versenyekre való felkészülésben?
– Nem. Mindent saját maga tervezett, lerajzolta, megcsináltatta a dekorációt és rengeteget gyakorolt.

– Milyen cukrász a lányod?
– Inkább a versenyzős típus. Persze mindent megcsinál. Szereti az esküvői torták kínálta kihívásokat, ahol a kreativitását, fantáziáját megmozgathatja, az alkotóvágyát kiélheti. A múltkor is egy olyan kéréssel állítottak ide, hogy ezüst…

– Állj, állj! Álljunk meg, mert már nem is magadról beszélsz! Látod magad benne?
– Igen, de csak részben…

– Te is versenyeztél?
– Sajnos nem. Mindig valami más volt. Pedig intarziázni a marcipánnal, azt nagyon szerettem. Tudod, úgy csináltam a marcipánnal, ahogy az asztalosok készítik a díszmunkáikat.
Kezével mutatja a szalvéta segítségével, hogyan hajtogatta, tette egymásra a színes lapokat. Azt érzem, nem is ő van itt, hanem egy lelkes, fiatal kislány, aki valami nagyon szépet szeretne csinálni. Akit Édesanyja felvitt hétvégeken Pestre és a Jégbüfé volt a végállomás. Ott teleszívta a tüdejét az illatozó sütemények aromájával, és boldogan ette az általa kedvelt és csak ott készített túrós csemegét.

– Van kedvenc süteményed?
– A Rákóczi túrós. Gondolom ez egy meghatározó élményem még régről.

– Férjed, aki méltó társad az életben és igen ügyes üzletvezető, felszolgáló és ügyintéző, hogyan bírja azt a tempót, amit diktálsz? (ugyan nem sok szó esett róla, de annyi rendezvény szervezője, zsűritagja, motorja Gyöngyi, hogy nincs most hely arra, hogy ezt leírjuk)
– Jól mentem férjhez, remélem ő is hasonlóan vélekedik. Kicsit visszafog, ha kezdek túlpörögni, mert ő látja, hogy mennyi az elég. Ez így nagyon jó. Igyekszünk az együtt töltött szabadidőt hasznosan eltölteni és szakmai szemmel járni a világban.

– No, igen. Amikor külföldön jártok, mit hoztok magatokkal?
– Tudatosan megyünk be egy helyre, szakmailag nézünk körbe, hogy azután a megismert, ellesett újdonságokat itthon beépítsük a kínálatunkba. A vendégek igénylik az újdonságokat, félévente cseréljük, átértékeljük a választékot. Kell a változatosság, nem lehet megmaradni mindig ugyanott. Ezért is tartom jó kezdeményezésnek az Országtorta rendezvénysorozatot, minden évben részt veszünk rajta. Kellenek az új ízek, az új formák, az új szemléletmód. Ehhez pedig munka és munka és munka!

evhullam

Kedvenc receptünk tőlük:

Torta + recept

Fázis

evhullam

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.