KOKO Cukrászda

Cherchez la femme

KokóSokáig gondolkoztam a riport címén, mi legyen? Mi tollforgatók fontos dolognak tartjuk a címet. Egy olyan helyen jártam, ahol valamit megéreztem abból, amit az ott dolgozó csapat nap, mint nap tapasztal. De ez nem egy illat volt, vagy varázslatos színek, vagy rendkívüli sütemények, vagy valami soha nem látott csoda. Mi volt? Valami, ami a beszélgetésünk ideje alatt körbefont és nem eresztett.
Pintér Istvánnal és fiával, Pintér Zsolttal – kik mindketten mestercukrászok – Veszprémben – a KOKO Cukrászdában találkoztam.

– Honnan ez a név?
P.I. – Amikor 1984-ben, akkori társammal megnyitottunk, a női nevek voltak divatosak a cukrászdák elnevezésénél. Évi, Kriszti, Zsuzsa, vagy sorolhatnám. Na, ezt mi nem akartuk. Kaptam ajándékba kókuszból egy jópofa kismajmot, KOKO-t, így ez lett a cukrászda neve.

– Hogyan is nézett ki az akkori kis cukrászda?
P.I. -A nyitáskor mi nem kimondott cukrászda voltunk, hanem fagyikat és poharas krémeket árultunk. A többi csak utána jött, 1989-ben, amikor családi tulajdonba került az üzlet.

– Ön mikor kezdett itt dolgozni? – fordulok Pintér Zsolthoz, aki a második generációt képviseli.
P.ZS. – Ha azt számolom, hogy már az építkezésnél is itt dolgoztunk két testvéremmel, szüleimmel, akkor már gyerekkoromban. Én tényleg elmondhatom, hogy az üzlettel együtt nőttem fel. 1990-ben mestervizsgáztam, a legfiatalabb mester voltam az országban. Míg más fiatal srácok diszkóba jártak, én jöttem az Apuval hajnalban és főztük a több mázsa fagyit. Ha volt egy kis szabadidő, azt az üzlet csinosításával, tanulással és állandó tervezgetéssel töltöttem és ma sincs másképp.

– Emlékeznek, hogy mi volt a vizsgatétel anno?
P.ZS. – Francia krémest és Ischlert kellett készítenem.
P.I. – Egy marcipános, karamell dísszel készített dísztortát és négy fajta mignont.

– El is érkeztünk a szokásos” hogyan mutatná be ezt az üzletet?„ kérdéshez.
P.I. – Egy olyan cukrászda, ahol kézműves, jó minőségű és friss süteményeket, fagylaltokat vásárolnak a törzsvevőink. Erre vagyunk a legbüszkébbek: 20-25 éve idejárók teszik ki a vevőink nagy százalékát, akik mindig ugyanazt a minőséget kapják, amit megszoktak és közel azonos értékarányos áron.
Azon dolgozunk és sikerrel, hogy az olcsóbb termék felé elpártolt vendégek is visszajöjjenek hozzánk. Rájöttek, hogy nem ugyanazt eszik a multinál, mint itt nálunk.

P.ZS. – Képzelje, volt olyan, aki megvette ott a süteményt és behozta hozzánk, hogy tegyünk rá egy kis habot, meg ezt-azt, hogy ehető legyen… megéltünk mi már sok mindent! Mostanában, különösen a belvárosi boltban azt vesszük észre, hogy a fiatalok körében kezd kialakulni egy igényes réteg és nekik igazán érdemes újdonságokat is készíteni.
Visszatérve, hogy hogyan mutatnám be az üzletünket, én egy másik oldalról szeretném megközelíteni a kérdést. Van egy 20 fős csapatunk, amelynek tagjai 15-20 éves nálunk töltött munkaviszonnyal rendelkeznek. Szerintem ez a mi fő büszkeségünk. Csapatszellem. Ez ma egy divatos kifejezés, de itt tényleg ez van.

– Melyik a legelső termékük, amelyet készítettek és a legújabb?
P.I. – A legelső a KOKO fagylalt, meg a KOKO szelet. Mindkettő bázisa a csokoládé és a kókusz. Mind a mai napig készítjük, a vendégeink nagyon szeretik.
P.ZS. – Egy ideje elkezdtünk tányérdesszerteket csinálni. Ez nekem egy kedvenc témám és úgy látjuk, hogy a vendégek is kezdik elfogadni, megszeretni. Sok olyan gyümölcs van, ami nem került még méltó helyére. Személy szerint a gránátalmát én nagyon szeretem, mint ízt, legyen az fagyi vagy krém, de díszítő elemként is jól használható.

– Ha már a gyümölcsöknél tartunk, honnan szerzik be az alapanyagokat?
P.ZS. – Én szoktam elmenni, és minden egyes terméket megkóstolok, megnézem az állagát. Miután nálunk a fagylalttal csak én foglalkozom és én csak friss gyümölcsöt használok, fontos, hogy jó zamatú, ízű legyen. Ha nem találok megfelelőt, akkor aznap nincs az a fajta fagylalt. Nagyon fontos számomra, hogy a gyümölcstortáinkon is olyan szőlőszem, eper mosolyogjon a vevőre, ami megveteti magát. A lisztet évtizedek óta egy hazai malomból hozatjuk, a tojást környékbeli termelőtől vesszük.

– Egy cukrásznak melyik sütemény az, amelyet szinte mindig fel tud idézni emlékeiben?
P.I. – Nekem a Lúdláb torta. Az egy olyan finom sütemény volt, pedig nem is voltak olyan minőségi alapanyagok hozzá, mint ma.
P.ZS. – Nekem a zserbó vagy a Nagymamám kakaós kalácsa felejthetetlen.

– Egy vállalkozás sok döntést von maga után, nem volt soha kudarcuk, rossz döntésük?
P.I. – Dehogynem! A közelünkben van egy nagy iskola. Arra gondoltunk, hogy csinálunk kávéházi süteményeket, túrós batyut, búrkiflit, kakaós csigát. Ott illatoztak a finom sütemények… Nem sikerült. Ha van pénzük a fiataloknak, veszik a cigarettát, attól nagyok.

– Van olyan élmény, emlék, amit sajnálnak, mert már nincs?
Sokára szólal meg apja és fia, szinte egyszerre.
– Az, hogy az emberek nem boldogok. Régen bejöttek, két- három fajta fagylalt volt, krémes, piskóta, pohárkrémek… Leültek, beszélgettek, nevettek, boldogan integetve távoztak. Ma tizenhat-húsz fajta fagylalt van, keresik a huszonegyediket.

– Kicsit elkomorodtak. Beszéljünk akkor a szakmai sikerekről!
P.ZS. – Az boldoggá tesz, ha látom, hogy jönnek a vendégek és ízlik, amit csinálunk. Ha visszajönnek olyanok, akik egy időre elhagytak minket. Az, hogy állandóan azon jár az agyam, hogy hogyan tegyem még kellemesebbé, barátságosabbá az üzletet. Az, hogy ideszoktassam a fiatalokat. Építettünk egy internet sarkot, ezzel is bővítettük a szolgáltatásunkat. Ezek tesznek boldoggá. Az, hogy olyat csinálok, amit gyerekkorom óta szeretek és azokkal, akiket gyerekkorom óta ismerek.

Pintér Istvánnal és fiával a KOKO Cukrászdában találkoztam. Megéreztem azt, amit mindketten sugároztak magukból: a munkaszeretet. Nekem – engedtessék meg – feltűnt azonban egy harmadik személy is a háttérből, aki nem nyilatkozott, de minden mondatukban ott volt.

evhullam

Kedvenc receptünk tőlük:

Torta+recept

Fázisfotó

evhullam

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.